Az innováció dicsérete

Idén novemberben immár ötödik alkalommal adták át a Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesület (HTE) és a magyar ICT-piac meghatározó vállalatai által alapított Fekete László-díjat az infokommunikációs szektor kiemelkedő innovátorainak. Az elismerést idén megosztva kapta Holló Benjamin és Jursonovics Tamás.

◼︎ HTE Fekete László-díj

A díj kitalálói – Dalos Ottó (Ace Network/ex-Cisco) és Gombár György (Avaya) –, valamint a díj mögött álló cégek az alapítás óta elkötelezetten támogatják az innovációt és a jövőt formáló szakemberek elismerését. Az alapításban részt vett Sziebig Andrea, az ITBUSINESS egykori főszerkesztője is, és a magazin a maga eszközeivel azóta is hozzájárul a kezdeményezés sikeréhez.

A díj névadója, Fekete László (1960–2017), a hazai távközlési és informatikai közösség ikonikus alakja volt, aki életét az innováció és a fejlődés szolgálatába állította. A díj célja, hogy elismerje azon szakembereket, akik egy vagy több infokommunikációs innovatív fejlesztés megvalósításában meghatározó szerepet vállaltak, akár alkotóként, akár vezetőként. Fontos kritérium, hogy az általuk létrehozott megoldások elérjék a piaci hasznosítás fázisát, és széles körben elismerést váltsanak ki.

„A HTE Fekete László-díj nemcsak a szakmai kiválóságot jutalmazza, hanem példát mutat a jövő generációinak, ösztönözve őket az innovációra. A díj egyúttal méltón ápolja Fekete László emlékét, aki életét a magyar infokommunikációs szektor fejlődésének szentelte”, mondja Nagy Péter, a díjat gondozó HTE operatív igazgatója.

Az innováció nem képesség, hanem vágy

Az idei év egyik díjazottja, Jursonovics Tamás a Magyar Telekomnál még dolgozott együtt Fekete Lászlóval. „Tőle tanultam, hogy ha az ember egy problémával kerül szembe, akkor azt a problémát megoldja”, mesél arról, hogy a hazai távközlési vállalattól milyen örökséggel érkezett az anyavállalat Deutsche Telekomhoz rendszer architektnek.

Ott azzal a kihívással találta magát szembe, hogy a DT által streamingszolgáltatásra használt úgynevezett CDN (Content Delivery Network) túlárazott és rugalmatlan volt, sok felesleges funkcióval. Tamásnak csapatával az az ötlete támadt, hogy szabad idejüket is felhasználva, nyílt forráskódú elemekből felépítenek egy működő, a vállalat ügyfeleire szabott megoldást, amelyet sikeresen teszteltek és integráltak. A felettesektől érkezett pozitív visszajelzés alapján a megoldást bevezették: a 2020-as focivébét ezen keresztül streamelte a DT, illetve felhasználták a Covid-vészjelző alkalmazásban is. Idén már a Magyar Telekom integrálta ezt a CDN-t, és hamarosan a DT összes leányvállalatánál bevezetik.

A sikert nem adják könnyen

Mindez persze nem ment volna Tamás eltökélt céltudatossága nélkül. Mottója, hogy az innováció nem tanulható képesség, hanem szűnni nem akaró vágy, amely arra sarkallja az embert, hogy ne elégedjen meg az elért eredményeivel. Ő olyan munkakörnyezetet alakított ki magának – nem kevés küzdelem árán – egy német multinál, ahol nem kis részben maga állapíthatja meg a céljait. A megoldást nem csak kidolgoznia kellett, hanem a vezetéssel is elfogadtatni, és ez talán keményebb dió volt, mint maga a fejlesztés.

„Egy nagyvállalatnál az embernek meg kell tanulnia, hogyan menedzselje a menedzsereit. Véleményem szerint egy felettesnek nem az a feladata, hogy megmondja, mit csináljak (pontosan tudom, hova akarok eljutni), hanem az, hogy lehetőséget teremtsen nekem elérni a céljaimat, és ha egy problémába ütközőm, álljon mellém és segítsen ennek megoldásban”, fejti ki gondolatait az ideális főnök-beosztott viszonyról.

Hétköznapi problémára innovatív megoldás

A gombamód szaporodó napelemparkok egyik kínzó problémájára fejlesztett hatékony megoldást az idei másik díjazott, Holló Benjamin és a Qamcom Research and Technology munkatársai. Egy nagyobb naperőmű akár több száz hektáros területet is elfoglalhat, több tíz- vagy százezer panelt munkára fogva. A paneleket rendszeresen ellenőrizni kell, hogy minél előbb cserélhetőek legyenek a meghibásodott darabok; ennek legjobb módja, ha áramtermelés közben hőkamerás felvételeket készítenek róluk, és azokat elemzik.

Ezt sokáig manuális módszerekkel, sok hibalehetőséggel végezték az üzemeltetők és a szolgáltatók, így egy-egy felmérés akár másfél-két hónapot is igénybe vehetett. Benjamin innovációja az volt, hogy miként lehet ezt nagyrészt automatizálni. A Qamcomot már ezzel ötletével kereste meg, és ott fogadókészséget talált a megvalósítására.

A paneleket a vetélytársakhoz hasonlóan ők is drónokkal mérik fel, de 10-20 centiméteres pontossággal és a felvételeket, illetve a keletkező többszáz gigabájtos adathalmazt a saját maguk által, erre a célra kifejlesztett algoritmus segítségével, automatizáltan dolgozzák fel saját szervereiken. A munkafolyamat felgyorsításával a végeredmény két hét alatt előállítható, ráadásul olyan formátumú riportot és térképet adnak az ügyfélnek, amellyel könnyedén beazonosíthatóak a hibás panelek. Lényeges előnye a megoldásnak, hogy minimálisra csökkenti az emberi hiba lehetőségét: nincsenek tévesen azonosított panelek, így nem fordul elő, hogy jól működő napelemet cserélnek ki a meghibásodott helyett.

Belső késztetésből

„Műszaki beállítottságomból adódóan, ha egy probléma felkelti a figyelmemet, akkor arra igyekszem valami megoldást találni. Örültem, hogy a fejlesztés során kamatoztatni tudtam az eddig felhalmozott tudásomat a távközlés, az algoritmusok írása, az adatelemzés vagy akár a drónok területén. Gazdaságinformatikusként az is nagyon tetszett, hogy nemcsak a technológiai, hanem az üzleti innováció is a feladat része volt. Ráadásul bőven van még tér a megoldás továbbfejlesztésére, és további ötleteink is vannak, például az erőművi menetrendezés segítésére. A belső késztetés másik eleme az volt, hogy segítsek az iparágon és azzal a megújuló energiák termelésén. Magyarországon is nagyon jól jön egy ilyen megoldás, de képzeljünk el egy több millió panelből álló, több GW-os erőművet Ausztráliában, ahol 50 fokos meleg van – ott nem lehet manuálisan ellenőrizni, oda olyan megoldás kell, mint a miénk”, teszi még hozzá Holló Benjamin.